Mindenkit üdvözlök az Astoriával közös oldalunkon.Ez egy különleges történetet ír le amit majd folyamatosan olvashatok.A fejezetek eleinte rövidek de ahogy megy a történet annál inkább hosszabb és tartalmasabb lesz.
A két főszereplő tulajdonképpen engem és Astoriát jellemez.Remélem azért megdobtok majd pár komival akár chat-en vagy kommentben
pux : Azálea
-Ébresztő! Ébredj már, álomszuszék! Elkésünk!
-Oké!-mondtam, de Lorettát nem lehetett ennyivel leszerelni.
-Ha nem kelsz fel most azonnal, nyakon öntelek egy vödör hideg vízzel!
-Kelek már, kelek-válaszoltam, mert tudtam, hogy drága barátnőm meg is teszi, amit mondott.-Egyébként, nem ártana finomítani egy kicsit az ébresztési módodon.
-Majd finomítok rajta, ha ráérek. Bár... Nem hinném, hogy lesz rá időm, míg itt vagyunk.-Elvigyorodott.-Remélem. Na megyek, és eszek valamit. Igyekezz!
Én gyorsan beleugrottam a farmeromba, és egy pólóba. Megnéztem magam a tükörben.A látvány nem volt valami szuper, de elment. Majd veszek új cuccokat Portlandben-nyugtattam meg a tükörképem.-Addig jó lesz ez így is.
Kiléptem a bérelt házunk verandájára, de rögtön vissza is fordultam a kabátomért.
-Kutya hideg van, mi?- kiabálta Lotta a konyhából.
-Az.-feleltem.-Nem gondoltam volna, hogy itt tényleg ilyen hideg van. Most már elhiszem.
-Helyes! De még mielőtt szétfagynál, gyere enni!
-Nem vagyok éhes! Hol van a kézi kamerám?
-Az előszobában a fiókos szekrényen. A tartója meg az alsó fiókban.
Megtaláltam. Ott volt, ahol Lotta mondta.
-Figyu! Ha még ma be akarunk érni a suliba, lassan el kéne indulni!-hallottam Lorettát.
-Indulhatunk.
-Nem is reggelizel?
-Ma nem.
-De ha éhes leszel, akkor...
-Induljunk már!
-Jó, jó. Megengeded, hogy esetleg magamra vegyek egy kabátot, vagy felőled meg is fagyhatok?
-Vegyél. De gyorsan!
Végre elindultunk. A Forks-i gimi nem ígért túl sok jót, legalábbis az a része, amit én láttam belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése